2. rész - Váratlan fordulatok

Reggel mikor felkeltem megnéztem a telefonom. Semmi különös nem volt. Felvettem az egyenruhám, és elindultam az iskolába. Már útközben hallottam néhány embert rólam beszélni. Lehet, hogy még nem szokták meg, hogy ugyanabba a suliba járunk. Minél közelebb voltam a sulihoz, annál több ember beszélt rólam suttogva. Kezdett furcsa lenni. Kaptam egy sms-t Tessától. Azt írta, hogy siessek az iskolába, mert beszélni szeretne velem. Elkezdtem gyorsabb léptekkel menni, majd futni. Mikor beértem körbenéztem. Minden ember engem nézett és rólam beszélt. Mindenhol kerestem Tessát, de nem találtam. Mikor bementem az osztály terembe, a padjánál volt. Nem tűnt valami boldognak. Odamentem hozzá.
-Szia Tessa! Mi a baj? -remélem nem tettem valami rosszat
Tessa nem válaszolt. Csak nézett a padra. Visszamentem én is a padomhoz. Leültem. Majd
egy aprócska könnycsepp szökött ki a szememből. Ennyi volt? Végleg tönkrement az iskolás életem?
Kimentem a mosdóba. Megmostam az arcom, majd hallottam, hogy nyílik az ajtó. Fogalmam sincs miért, de berohantam az egyik wc fülkébe. Körülbelül 5 lány lehetett.
-Most komolyan.. Mit hittek? Hogy majd odamegy mindenkihez és barátok lesznek?? Egyértelmű volt, hogy ez lesz, hiszen ő is csak egy gazdag idegesítő lány. Azt hiszed olyanokkal mint mi, barátkozna? Ne nevettess. -az egyik lány mondta ezeket.
-Igaz.. Alice tényleg ilyen. Pedig azt hittem kedves. -egy másik csalódottan mondta
A többiek csak nevettek. Miről lehet szó? Pedig én mindenkinek a barátja szeretnék lenni..
-Tess is olyan hülye volt, hogy odament hozzá. Még jó, hogy mondták, neki, hogy  csak ki fogja használni.
A lányok nevetve mentek ki. Nem bírtam mozdulni. Mielőtt egy könnycsepp kicsordult volna, becsöngettek. Megtöröltem az arcom, és elindultam órára. Leültem, és írtam egy kis cetlit. Odaadtam Tessának. Mikor nyúlt a papírhoz, megláttam az arcát. Vörösek voltak a szemei. Mintha magában sírt volna. Elolvasta és egy halvány mosoly került az arcára. De.. Mintha nem is lenne igazi. Amikor kicsöngettek, Tessa indult ki. Utána futottam fel a lépcsőn. A tetőig követtem. Mivel jó barátunk a DÖK elnök, kaptunk egy kulcsot a tető bejáratához. Amikor kinyitottam az ajtót,
Tessa ott állt a korlát előtt. Lassan megfordult, hogy látni lehetett a könnyes, de mégis mosolygó arcát. Nem mentem közelebb, hanem az ajtóból szóltam neki:
-Tessa! Haragszol rám? Mit tettem? Kérlek mondd meg! -könnyes szemmel, remegve mondtam
-Hogy haragszom-e? Nem tudom. -a mosolyt az arcáról mintha letörölték volna
-Tessa! Kérlek! Mondd el! -Már sírva üvöltöttem neki
-Alice! Tényleg csak kihasználsz??
-Nem! Jól tudod, hogy nem! Honnan vetted ezt?
Lenézett a földre, és suttogva mondta:
-A barátaim mondták ezt..
-Tessa, nem értem. Beszélj hangosabban.
Tessa felnézett és sírva mondta:
-A barátaim mondták ezt!!
Megijedtem. Közelebb mentem Tessához, majd átöleltem. Éreztem, ahogyan megdöbbent.
-Tudod jól, hogy soha nem használnálak ki te butus. -Szorosan átöleltem és visszatartottam a könnyeimet
Csak annyit hallottam, hogy Tessa elkezdett bőgni. Visszamentünk órára, és már hallottunk ezt-azt, de nem érdekelt. Hazafelé beugrottunk egy közértbe, ahol vettünk egy csomó édességet. Egész úton azokat ettük. Elég hamar el kellett válnunk. Igaz, hogy közel lakik, de a hosszabb úton kellett mennie Tessának, mert dolga volt. Mi lehet? Majd talán elmondja.
*Tessa szemszöge*
Hamar elváltam Alice-tól. Örülök, hogy nem hazudott. De a lányok miért akarják, hogy Alice ellen legyek? Ez most kiderül. Elég hamar összetalálkoztam a lányokkal. 3-an voltak. Emma, Diana és Christine.
-Miért hazudtatok? Alice kedves lány. Miért akartok ellene fordítani? -kezdtem nagyon kíváncsi lenni
Mivel ennek a hármasnak Dia az úgymond vezetője, egyértelműen ő beszélt.
-Én csak azt mondtam amit hallottam. Az egész suli erről beszél. -kissé nevetni készülő fejjel nézett rám
-És ti elhiszitek? Attól, hogy egy jó iskolába járt, nem kell egyből mindent levonni róla. Nagyon kedves!
-Mondhatsz bármit. Lenéz minket! Minden órán kijavít minket!
-Csak segít! Jót akar nektek!
-Azzal, hogy megaláz, hogy mennyire rossz vagyok olaszból? Vagy matekból? Nekem nem kedvességnek tűnik.
-Csak szeretné, hogy megtanuld! Nem azért csinálja, mert kigúnyol. Én sem értettem néhány kémia képletet. Ő elmagyarázta!
Azóta 4-es vagyok! Emlékszel? Tavaly majdnem megbuktam! De titeket ez nem érdekelt! Alice sokkal jobb barát mint ti!
-Jobb mint mi?
Közelebb jött hozzám, majd ellökött. Elkezdett üvöltözni, hogy mennyire szánalmas vagyok. Minden rossz tulajdonságom felsorolta. Még azokat az eseteket is, amikor megaláztak. Le is léptek. Csak ültem a földön, és sírtam. Arra járt az osztály társunk Daniel is.
-Jól vagy? -kérdezte lágy hangon
Megtöröltem a szemem, és felnéztem.
-Persze! Semmi bajom! Ez semmi volt! -próbáltam visszatartani a sírást
-Ne hazudj. -jól tudta, hogy sírtam, hiszen látott
Elkezdtem sírni, majd átöleltem.
-Elbuktam. -épphogy kitudom mondani a szavakat, mert sírva elég nehéz beszélni
-Elbuktál? Miben? -kíváncsian kérdezte
-Nem tudtam.. Nem tudtam megvédeni Alice-t!
-De igen.
-Dehogy tudtam! Elveszítettem!
-Mindent megtettél. Úgyhogy nem buktál el. Igenis megvédted Alice-t. Hidd el, neki épp elég lesz, hogy kiálltál érte. Ne hidd, hogy elbuktál.
Szótlanul öleltem Danielt. Közben ő is átölelt. Hazakísért, majd ment tovább futni. Hiszen benne van a futó csapatban. Muszáj futnia. Még mindig érzem azt a melegséget. Ahogyan átölelt. Átöltöztem, majd lefeküdtem. Nem tudtam nem gondolni arra az ölelésre.

1. rész - Kezdetek kezdete

6:00-kor szólt az ébresztőm. Szokás szerint kimásztam az ágyamból és kimentem arcot mosni.
Lementem reggelizni, de mivel apa korábban ment el, így anyával meg a húgommal ettem.
Mikor befejeztem, felmentem és felvettem a Whitmore-i egyenruhámat, mert csak 1 hét múlva kapom meg az új egyenruhámat. Megmostam a fogamat, fésülködtem, és beültem a kocsiba anya mellé. Először a húgomat raktuk ki az iskolájánál, majd anya elvitt az új iskolámba. Mielőtt kinyitottam a kocsi ajtaját, sok szerencsét kívánt. Egy egyszerű mosoly volt az arcomon. Kiszálltam, majd elindultam az iskolába. Mikor beléptem, nagy nyüzsgés volt. Mindenki engem bámult, és rólam beszélt. Hozzá lehet szokni. Egy idővel biztos. Felmentem az első emeletre, majd megkerestem
az osztálytermem. Amint beléptem, senki sem figyelt rám. Különös. Az egyetlen üres helyet hátul az ablak mellett megtaláltam. Rögtön oda is mentem. Leraktam a cuccaimat és bámultam ki az ablakon. Mire visszafordultam egy lány állt a padom mellett.
-Sz-szia. Miben segíthetek? -próbáltam kedvesen beszélni.
-Szia. Csak láttam, hogy más az egyenruhád. Te lennél az új diák? -mondta hatalmas mosollyal az arcán.
-I -igen.. Alice Parker vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek -mosollyal az arcomon bemutatkoztam
-Azta!  Én Tessa Blake vagyok. Hívj nyugodtan Tess-nek. A barátaim így hívnak.
Nagy mosollyal nézett rám. Egy új barátra találtam? Remélem jól kijövünk majd.
-A barátodnak tartasz? -kérdeztem meglepődve-De hát most ismertél meg.
-Persze! Már mikor bementél az iskolába láttam, hogy kedves vagy! Remélem jó barátok leszünk. -széles mosollyal ment vissza a padjához
Jó volt ez az első nap. Azt hittem unalmas lett. Már mikor bementem lett egy új barátom. Mikor már pakoltam össze, hogy haza menjek Tessa jött oda hozzám. Megkérdezte merre megyek haza, és mikor elmondtam, széles mosoly volt az arcán. Ő is arra lakik amerre én.
-Megyünk együtt haza? -Nem lehetett letörölni a szép mosolyát az arcáról
-Persze menjünk! -Viszonoztam a mosolyt
Egész úton sokat nevettünk, telefonszámot cseréltünk és mikor elváltunk, siettem haza, hogy leírjam mindezt a naplómba.
Mikor beértem anyukám szólt:
-Alice! Kész a vacsora!
-Most nem érek rá, majd később eszem! -nagy mosollyal rohantam fel a szobámba
Anyukám csak csodálkozott, de látta, hogy nagyon boldog vagyok, ezért nem szólt többször. Mikor beértem, leraktam a táskám, lefeküdtem az ágyra és elővettem a párnám alól a naplómat. Elővettem a kedvenc pandás ceruzámat és írni kezdtem.
"Kedves naplóm! Fantasztikusan telt az első napom az új iskolában! Megismertem Tessát és jó barátok lettünk. Kiderült, hogy 2 utcával
arrébb lakik mint én. Remélem sok ilyen boldog napom lesz még! - szeptember 1."
Felnyitottam a laptopom, és láttam, hogy facebook-on Tessa már be is jelölt. Egyértelműen visszajelöltem. Rögtön 3 chat ablak bukkant fel. Az egyik Tess volt, a másik egy barátom a régi sulimból, a harmadik pedig.. Ki ez? Honnan ismer?
Nézzük csak mi lesz ebből. Hogy hívják? Hmm.. Adam Gilbert. Nem ismerem.
Adam: Szia
Alice: Szia, ismerlek?
Adam: Osztálytársak vagyunk! 2 paddal előtted ülök.
Alice: Értem. És.. Miért írtál rám?
Adam: Megszerettelek volna ismerni.
Alice: Rendben, viszont nekem most mennem kell. Szia!
Adam: Csak kerülni próbálsz?
Alice: Nem erről van szó! Mennem kell tanulni.
Adam: Hmm.. Oké, akkor szia
Alice: Szia!
*Beszélgetés vége*
Azta. Hát akkor megyek tanulni, aztán.. Jézusom!! Már 21:17! Még nem is vacsoráztam! Gyorsan lementem és ettem valamit. Megnéztem milyen óráim lesznek. Kémia, Matek, Tesi, Angol, Angol, Olasz. Kémia még nem volt, matekból 3 hosszú feladat, angolból nincs írásbeli, olasz még nem volt. Megírtam a matekot és megtanultam az angolt. 22:46. Anya már kezd mérges lenni. Lefeküdtem, és chateltem még egy kicsit Tessaval. Már 23 óra volt. Elköszöntem Tessatól és Adam megint rám írt.
Adam: Szia! :) Remélem nem zavarok.
Alice: Hát. Éppen mentem volna aludni. :/
Adam: Ennyire nem szeretnél velem beszélni, hogy mindig kifogásokat írsz? ._.
Alice: De tényleg most akartam menni :((
Adam: Ahamm. Oké akkor 'éjt.
Alice: Jó éjt!
*Beszélgetés vége*
Miért hiszi azt, hogy kerülöm? Egyszerűen csak rosszkor ír. Végre sikerült letennem a telefont
és aludni. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.

Prológus

Sziasztok! Alice Parker vagyok, 15 éves és idén kezdem az új gimnáziumot szülővárosomban, Londonban. Whitmore High school-ban kezdtem, de mivel rosszabbodtak a jegyeim, áthelyeztek egy másik iskolába. A szüleim nem nagyon örültek, mikor meghallották ezt a hírt. Felhívták az iskolát, hogy panaszkodjanak.Az igazgató elmondta, hogy akkor kerülhetek oda vissza, ha újra olyan jó tanuló leszek, mint voltam. Kíváncsi vagyok, milyen életem lesz itt.