Reggel mikor felkeltem megnéztem a telefonom. Semmi különös nem volt. Felvettem az egyenruhám, és elindultam az iskolába. Már útközben hallottam néhány embert rólam beszélni. Lehet, hogy még nem szokták meg, hogy ugyanabba a suliba járunk. Minél közelebb voltam a sulihoz, annál több ember beszélt rólam suttogva. Kezdett furcsa lenni. Kaptam egy sms-t Tessától. Azt írta, hogy siessek az iskolába, mert beszélni szeretne velem. Elkezdtem gyorsabb léptekkel menni, majd futni. Mikor beértem körbenéztem. Minden ember engem nézett és rólam beszélt. Mindenhol kerestem Tessát, de nem találtam. Mikor bementem az osztály terembe, a padjánál volt. Nem tűnt valami boldognak. Odamentem hozzá.
-Szia Tessa! Mi a baj? -remélem nem tettem valami rosszat
Tessa nem válaszolt. Csak nézett a padra. Visszamentem én is a padomhoz. Leültem. Majd
egy aprócska könnycsepp szökött ki a szememből. Ennyi volt? Végleg tönkrement az iskolás életem?
Kimentem a mosdóba. Megmostam az arcom, majd hallottam, hogy nyílik az ajtó. Fogalmam sincs miért, de berohantam az egyik wc fülkébe. Körülbelül 5 lány lehetett.
-Most komolyan.. Mit hittek? Hogy majd odamegy mindenkihez és barátok lesznek?? Egyértelmű volt, hogy ez lesz, hiszen ő is csak egy gazdag idegesítő lány. Azt hiszed olyanokkal mint mi, barátkozna? Ne nevettess. -az egyik lány mondta ezeket.
-Igaz.. Alice tényleg ilyen. Pedig azt hittem kedves. -egy másik csalódottan mondta
A többiek csak nevettek. Miről lehet szó? Pedig én mindenkinek a barátja szeretnék lenni..
-Tess is olyan hülye volt, hogy odament hozzá. Még jó, hogy mondták, neki, hogy csak ki fogja használni.
A lányok nevetve mentek ki. Nem bírtam mozdulni. Mielőtt egy könnycsepp kicsordult volna, becsöngettek. Megtöröltem az arcom, és elindultam órára. Leültem, és írtam egy kis cetlit. Odaadtam Tessának. Mikor nyúlt a papírhoz, megláttam az arcát. Vörösek voltak a szemei. Mintha magában sírt volna. Elolvasta és egy halvány mosoly került az arcára. De.. Mintha nem is lenne igazi. Amikor kicsöngettek, Tessa indult ki. Utána futottam fel a lépcsőn. A tetőig követtem. Mivel jó barátunk a DÖK elnök, kaptunk egy kulcsot a tető bejáratához. Amikor kinyitottam az ajtót,
Tessa ott állt a korlát előtt. Lassan megfordult, hogy látni lehetett a könnyes, de mégis mosolygó arcát. Nem mentem közelebb, hanem az ajtóból szóltam neki:
-Tessa! Haragszol rám? Mit tettem? Kérlek mondd meg! -könnyes szemmel, remegve mondtam
-Hogy haragszom-e? Nem tudom. -a mosolyt az arcáról mintha letörölték volna
-Tessa! Kérlek! Mondd el! -Már sírva üvöltöttem neki
-Alice! Tényleg csak kihasználsz??
-Nem! Jól tudod, hogy nem! Honnan vetted ezt?
Lenézett a földre, és suttogva mondta:
-A barátaim mondták ezt..
-Tessa, nem értem. Beszélj hangosabban.
Tessa felnézett és sírva mondta:
-A barátaim mondták ezt!!
Megijedtem. Közelebb mentem Tessához, majd átöleltem. Éreztem, ahogyan megdöbbent.
-Tudod jól, hogy soha nem használnálak ki te butus. -Szorosan átöleltem és visszatartottam a könnyeimet
Csak annyit hallottam, hogy Tessa elkezdett bőgni. Visszamentünk órára, és már hallottunk ezt-azt, de nem érdekelt. Hazafelé beugrottunk egy közértbe, ahol vettünk egy csomó édességet. Egész úton azokat ettük. Elég hamar el kellett válnunk. Igaz, hogy közel lakik, de a hosszabb úton kellett mennie Tessának, mert dolga volt. Mi lehet? Majd talán elmondja.
*Tessa szemszöge*
Hamar elváltam Alice-tól. Örülök, hogy nem hazudott. De a lányok miért akarják, hogy Alice ellen legyek? Ez most kiderül. Elég hamar összetalálkoztam a lányokkal. 3-an voltak. Emma, Diana és Christine.
-Miért hazudtatok? Alice kedves lány. Miért akartok ellene fordítani? -kezdtem nagyon kíváncsi lenni
Mivel ennek a hármasnak Dia az úgymond vezetője, egyértelműen ő beszélt.
-Én csak azt mondtam amit hallottam. Az egész suli erről beszél. -kissé nevetni készülő fejjel nézett rám
-És ti elhiszitek? Attól, hogy egy jó iskolába járt, nem kell egyből mindent levonni róla. Nagyon kedves!
-Mondhatsz bármit. Lenéz minket! Minden órán kijavít minket!
-Csak segít! Jót akar nektek!
-Azzal, hogy megaláz, hogy mennyire rossz vagyok olaszból? Vagy matekból? Nekem nem kedvességnek tűnik.
-Csak szeretné, hogy megtanuld! Nem azért csinálja, mert kigúnyol. Én sem értettem néhány kémia képletet. Ő elmagyarázta!
Azóta 4-es vagyok! Emlékszel? Tavaly majdnem megbuktam! De titeket ez nem érdekelt! Alice sokkal jobb barát mint ti!
-Jobb mint mi?
Közelebb jött hozzám, majd ellökött. Elkezdett üvöltözni, hogy mennyire szánalmas vagyok. Minden rossz tulajdonságom felsorolta. Még azokat az eseteket is, amikor megaláztak. Le is léptek. Csak ültem a földön, és sírtam. Arra járt az osztály társunk Daniel is.
-Jól vagy? -kérdezte lágy hangon
Megtöröltem a szemem, és felnéztem.
-Persze! Semmi bajom! Ez semmi volt! -próbáltam visszatartani a sírást
-Ne hazudj. -jól tudta, hogy sírtam, hiszen látott
Elkezdtem sírni, majd átöleltem.
-Elbuktam. -épphogy kitudom mondani a szavakat, mert sírva elég nehéz beszélni
-Elbuktál? Miben? -kíváncsian kérdezte
-Nem tudtam.. Nem tudtam megvédeni Alice-t!
-De igen.
-Dehogy tudtam! Elveszítettem!
-Mindent megtettél. Úgyhogy nem buktál el. Igenis megvédted Alice-t. Hidd el, neki épp elég lesz, hogy kiálltál érte. Ne hidd, hogy elbuktál.
Szótlanul öleltem Danielt. Közben ő is átölelt. Hazakísért, majd ment tovább futni. Hiszen benne van a futó csapatban. Muszáj futnia. Még mindig érzem azt a melegséget. Ahogyan átölelt. Átöltöztem, majd lefeküdtem. Nem tudtam nem gondolni arra az ölelésre.
